*chapter four*

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

KI A FRANC VAGYOK ÉN?"

 *4 héttel később*

Már 4 hete hogy itt vagyok.Apát folyamatosan hívom,de egy "most nem érek rá"-val egyből leráz.Pattie egy nagyon kedves nő,igen Pattie a neve.Justint alig látom,mondjuk nem is akarom.Az első olyan esete óta kerülöm,de ő sem erőlteti meg magát hogy lásson.Egy nap egy 'szia' és megvan a napi társalgás.Elég unalmasak a napjaim.Pattie mindennap dolgozik,Justin vagy nincs itthon vagy egy lánnyal van fent.
 Itt ülök a tv előtt,és az unalmas csatornákat kapcsolgatom.
-Elegem van!-idegességemben felpattantam,és a szobám felé vettem az irányt.

Felkaptam egy lenge cuccot,hajamat felkontyoltam,szememet kihúztam,szájfény ..Útra kész!
Ahogy kiléptem,arcomat megcsapta a mediterrán levegő hőmérséklet.Komolyan mondom felszabadulás volt.
Mivel még egyszer sem tettem ki a lábam a házból ideje volt.Ipodomat halkan bekapcsolta ,és jobbra vettem az irányt.ahogy haladtam előre,egy kis kávézót pillantottam meg.
Ahogy beléptem a friss sütemények illata csapta meg az orrom.Gyors léptekkel a pulthoz siettem.
-Jó napot kisasszony !Mit adhatok?-egy 70-es éveiben járó nénike tipegett elém.
-Jó napot!Egy olyan rózsaszín süteményt kérnék!-a nénike már haladott is hogy kívánságom teljesítse.
-Tessék gyermekem!
-Köszönöm szépen!Mennyi lesz?
-Jajj aranyom hagyjad csak!Új vagy kedvesem?-ült le elém.
-Köszönöm!Hát 4 hete itt vagyok,de még nem tettem ki a lábam a házból!-mosolyogtam kicsit kínosan.
 Mindent elmeséltem neki.Ilyen édes öreg nénivel még nem találkoztam.Tekintete csillogott a kedvességtől.Nem vagyok az a mindenkiben megbízom tipus,de úgy éreztem neki mindent elmondhatok.
-Köszönöm szépen Ella néni!Viszontlátásra!-köszöntem az említettnek.
-Szerbusz aranyos!Gyere máskor is!
 Ahogy kiléptem ledöbbentem.A kellemes finom,világos utca átváltozott fekete,büdös gettóvá.
Éppen fordultam volna vissza a boltba de az ajtó nem nyílott.Szívás.
 Gyors léptekkel indultam a vissza fele vezető úton,de az megváltozott.Amerre több fény volt arra indultam,de hiába.Ismeretlen környék.Persze hogy a telefonomat se hoztam el.Meguntam a keresgélést ezért a szembe lévő parkhoz mentem.Ott hamar találtam egy padot és leültem.Pattie tuti meg fog ölni.Arcomat kezeimbe temettem,és épp sírni kezdtem volna amikor egy ismerős hangot hallottam.Fejemet egyből felkaptam.
-Figyelj haver ..ha oda adod a zsét mehetsz is,de ha nem azt megjárod.-felkuncogott.Én ismerem ezt a hangot ez Justin.Lassan a hang felé szedtem lépteim.
Egy bokrokkal körülvett részen ott térdelt egy fiú,és könyörgött.
-Kérlek!Megígérem hogy holnapra meg lesz!-szinte már sírt.Jobban megakartam nézni,ezért a fa mögül kicsit kijjebb léptem.A tervem sikeres lett volna ha egy ág nem tört volna szét a lábam alatt.Az ott állok közül mindenki felém kapta a fejét.Szerencsére a sötéttől nem látták az arcomat,remélhetőleg semmit.
-Fiúk!Van itt valaki nézzétek meg addig én ezt elvégzem!-az emberek léptei közelebb érkeztek."Basszus most mit csináljak?"-gondolkodtam.El kell futnom,vagy el kapnak.Gyerünk!
Lábaimat kapkodtam ahogy tudtam,de nem csak a csapat trappolása hallatszott mögöttem,hanem egy éles lövés.Abban a pillanatban lefagytam.Lábaimnak nem tudtam parancsolni,majd még egy kilőtt golyó hangjától szakadt meg a hang.Szememből könny hullt,hasamhoz kaptam ugyanis a végtelenből egy szúrós,égetős érzés képződött.Mintha csurom vizes lennék..Kezeimről csöpög valami..Lassan felemeltem az említett testrészemet,amiről piros folyadék csöpögött.ENGEM LŐTTEK MEG!

Itt a 4.rész sajnálom hogy sokat késtem ,de valahogy minden összejött:S 

Ha tetszett a rész kommenteljetek.

Következő rész 6 feliratkozó + 20 komi után jön.Köszönöm szépen szeretlek titeket.<3

*chapter three*

"A kudarc szükségszerű. Elkerülhetetlen. De nem szabad, hogy a kudarcé legyen az utolsó szó. Ragaszkodnod kell ahhoz, amit akarsz. Nem fogadhatod el a nemet válaszként, történjen bármi is. Soha ne hátrálj meg. Soha ne add fel. Állj ki érte és várd, hogy mi lesz!"

 

***

~ Minden megáll. Fölöttem hatalmas fény képződik.Mintha nappal lenne.Minden félelmem elszállt,de még mindig a földön vagyok.Lepillantok lábaimhoz ,és tekintetem az útra szegeződik.Ez nem is út.Hanem tejszínű kő padló.Meglepődöttség árasztja el a testemet melynek hatására felugrok a a tiszta talajról.A padló bámulás közepette lábaimra pillantok amiken meg se látszódik a tehertől szerzett kosz.Az úton térdelés miatti por.Gyönyörű,tisztaságtól fénylő hosszú lábaim vannak.Cipő sincs rajtam.Megfigyeltem.Lassan tekintem végig testem zugait hogy még mi változhatott rajtam.

Lassan felfele irányítva tekintetemet egy hófehér szoknyás egybe ruha van rajtam,amit néhány helyen apró csipkék díszítik.Épp hogy felkapom fejemet amikor egy hatalmas tükröt fedezek fel magam előtt.Kicsit megugrottam a tükör láttán,hisz nem tudom hogy került ide.Először a tükröt kezdtem el vizslatni,utána fedeztem fel benne lakozó szépséget.Ez nem én vagyok,én nem vagyok ilyen szép.-mondtam magamban,amitől megráztam a fejem.Begöndörített hajam tökéletesen omlott vállaimra.Szememen alig egy kis szempilla spirál,mégis gyönyörű.
-Szia kincsem!-egy csilingelő hang szólított meg,ami nagyon ismerős volt.Ide-oda kapkodtam a fejem hogy láthassam az ismerős idegent.
-Jól megnőttél!-végre megpillantottam a személyt a nagy fehérségben.
-Anya?-angyalian tündöklő ,gyönyörű arcú nőt fedeztem fel.Ösztöneim súgták hogy ő az édesanyám.
-Igen édesem.-igazat adva ösztöneimnek,megnyugtató mosolyt húzott fel a szájára.Kezeit kitárta,és én vettem a célzást egyből karjai közé futottam.Szívem hevesen vert,szememből könny csepp szökött ki.Boldog voltam hogy újra láthatom.
-Szeretlek!Mindig is figyeltelek fentről.Soha ne add fel az álmaid kincsem!Büszke vagyok rád!-a hideg végig sziporkázott a hátamon ahogy a füleimbe suttogott.
-Én is szeretlek!Annyira hiányoztál!-ölelésemet szorosabbra vettem.Illata bódítóan kellemes volt.
Egy durranást hallottam meg,és éreztem ahogy megrezzenek.Anya még mindig ölelt.Nem akartam megnézni hogy mi volt az.Anya mellkasát figyeltem,szíve dobogása egyszer csak megszűnt,nem hallottam.Vért véltem felfedezni ahogy folyik le köztünk.Anya rám nehezedett testével.Lassan toltam el magamtól hogy meglássam a baj okozóját.Ahogy az arcára pillantottam,ijedtembe elugrottam onnan,és felsikítottam.Az élettelen test a földre zuhant .Segíteni siettem hozzá mikor,egy kattanás hallatszott közvetlen a fejem mögül.Lefagytam,szemeim kitágultak ,és meg se moccantam.
"-Ha megmozdulsz véged....-"

Nagy levegőt véve,ijedtem fel az ágyból.Várj...az ágyból?Lassan körülnéztem..Egy szobába vagyok .Még hozzá egy lány szobába.Erről a baba rózsaszín falak,és a leopárd mintás,meg egyéb lányos dolgok árulkodtak.Halk lépteket hallottam meg az ajtó felé,egyből oda kaptam a fejem.A kilincs lefele hajlott,és egy barna hajú nő lépett be.Kék szemei melegséget öntöttek belém,ezért már nem tartottam annyira tőle.
-Szia édesem!-küldött felém egy mosolyt,és leült . Én csak hátráltam.-Ne félj tőlem!-simogatta meg a lábam,de én azonban elhúztam.Arcképe boldog volt,de azonban átváltott szomorúvá.
-Hol van apa?-épp hogy kitudtam ezeket mondani,mert a torkom iszonyatosan fájt.
-Otthon!Jól van.-mosolya újra előkerült.
-Én hol vagyok?-kérdeztem megszeppenve.Apa nyugodtan ül biztos otthon,én meg azt sem tudom hol vagyok.
-Az új otthonodba.-MICSODA?
-Mi az hogy új otthon?Látni akarom apát!Ez nem az én szobám!Ez nem az én otthonom!-keltem ki magamból.Ahogy kipattantam az ágyból,úgy estem össze.Szinte minden egyes végtagomba fájdalom nyílalt.
-Úristen!Justin!-kiabált a nő személy,és hozzám futott.Hozzám akart érni,de én hátrálni próbáltam.
-Ne..Ne!-szinte ezeket is suttogva mondtam ki,szememből könnyek folytak,és a nőéből is.De nem nyúlt hozzám.
-Mi az?-rontott be a szobába valaki,gondolom őt hívta az a nő.
-Justin ..-a nő hangja elcsuklott.
-Mi a baj anya?-aggódva ment ezek szerint "édesanyjához".
-Cher kicsim ,hadd segítsek ,és megígérem felhívom apádat!-hangja szinte könyörgő volt.
-Nem kell seg...íten.-hangom rekedt volt,fájdalommal teli.-Apát akarom..-szememből mint csapból a víz folyni kezdtek a könnyek.Könyörgő pillantást vetettem a nőre majd a fiúra.Nagyon helyes fiú volt.Gesztenyebarna szemei észvesztőek voltak.Égnek felzselézett haja,ízlésességről árulkodott.Azok az ajkak.Amíg ezeket vizsgáltam,a fiú mosolya zökkentett ki.Fejemet elkaptam.Tuti észrevett.Gratulálok Cher!
-Hozok egy teát,meg telefont!Justin addig segíts neki!-a nő felpattant majd kisietett.
-Szia cica!Justin vagyok!-nyújtotta a kezét,de én csak bámultam.-Nem harap!-kuncogott fel,majd visszahúzta kezét.-Ha nem akkor nem.-mosolygott felém.Az a mosoly..ahhw.
-Cher Roy vagy..-elkezdtem köhögni,szám teljesen felrepedezett a nedvesség hiánytól,torkom szinte poros volt.
-Gyere segítek!-guggolásból felegyenesedett,észre se vettem hogy kezeibe vett ,majd az ágyra.
-Köszönöm!-egy másodperces mosolyt húztam a számra,majd el is tüntettem.
-Máskor majd meghálálhatod!-kacsintott.
Már vagy 2 perce beszél valamit,de hallójárataim minta bedugultak volna,és csak a szájára,szemeire,arcára tudtam koncentrálni.
-Tetszik amit látsz?-egy kaján vigyor terült szét az arcán.Szégyenemben köhintettem egyet,és elfordítottam a fejem.Fejemet még a paradicsom is megirigyelné ha látná milyen vörös lett a fejem.-Ne pirulj bébi..-kezét az arcomra vezette,amitől kicsit összerezzentem.-Esetleg egy estére megkapsz ha jó leszel!-kuncogott fel.Én nekem szemeim kitágultak.Minden véleményem megváltozott róla.Justin egy önelégült,idióta....

Sziasztok íme az új rész!Remélem tetszik:)

10 komment + 3 feliratkozó után új rész:) 

B.U.É.K :)

Boldog újévet kívánok minden egyes blogger követőmnek,és olvasómnak.

És ne feledkezzetek meg a részekről se!+1 feliratkozó új rész:)

*chapter two*

  " A félelem nem az ördögtől való, hanem az emberi létünk alapvető és fontos tulajdonsága, amivel elindulhat a fejlődés. (...) Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök-e."

 Egy hatalmas durranás,és az ajtóban......Apa állt tiszta véresen.Szívem kihagyott egy ütemet..Felpattantam majd apához siettem mert így is alig állt a lábán.Leültettem az ágyamra hoztam neki törölközőt,és egyből faggatni kezdtem.

-Apa!Apa..nézz rám!Mi történt?-könnyeim hullani kezdtek a látvány miatt. 

-Cher...Cher..-utána kaptam mert épp eldőlt volna.

-Apa hívom a mentőket!-könnyezve lefektettem az ágyamra,majd amikor indultam volna erősen megszorította a csuklómat és visszahúzott.-Mi a baj?-vizslattam arcát.

-Én..én szeretlek!-szeméből egy könnycsepp hullott ki,és rám mosolygott.

-Én is szeretlek!-kezemet kiszedtem szorításából,egy apró csókot hintettem verejtékes homlokára ,és a telefonomért futottam.Mindent felborítva szeltem át a konyhát telefonomért.Mindenhol kerestem de sehol nem találom végül a konyha pulton pillantottam meg.Oda kaptam és hihetetlen gyorsasággal tárcsáztam a mentősöket.

-Jó napot!Miben segíthetek?-egy rekedt női hang jött a másik vonal végéről,mintha épp most kelt volna fel.

-Az..-az-onn-al ke-kell egy men-mentő!-szipogva,könnyeimmel küszködve beszéltem.

-Mi történt?-idegesítően unott hangjára lettem figyelmes.

-Az éd-es ap-ám vé-re-sen fe-fekszik a-az ágyam-ba,má-már le-het nin-nincs esz-esz-méleténél.-beszélni is alig tudtam a sírás annyira fojtogatott.

-Rendben.Hova küldhetem a mentőt?-tisztára nyugodt hangja volt ami teljesen felbosszantott..mivan ha meghal?és ő csak ül a picsáján már elnézést a kifejezésért.

-HOGY A PI-PICSÁBA LE-HET I-ILYEN NYU-NYUGODT??-teljesen kikeltem magamból nem bírtam tovább.

-Kérem nyugodjon meg!Hova küldjem a kocsit?-köpte oda tök flegmán.Nincs időm vele veszekedni mikor apám ott fent haldoklik.

-Hesngton Street 125.-szipogva mondtam ki e szavakat,majd lecsaptam.

Rohanva futottam fel a szobámba apához,aki mozdulatlanul feküdt az ágyamon.Ez a pillanat olyan volt mintha kitépték volna a szívem.Odafutottam hozzá ,és rázogatni kezdtem de nem reagált.

-Apa!A-pa!Kérlek!Ne hagyj itt!-nem bírtam tovább kitört belőlem a sírás.-Ne-nekem csak te-vagy!-erősen megszorítottam a kezét majd hozzá bújtam.-A-anya is itt ha-hagyott..Ha te i-is itt ha-hagysz mi-mi lesz ve-velem?-kegyetlen érzés az amit most élek át...Nekem csak apa van senki más.Csak ő rá számíthatok ha itt hagy én beleőrülök.5 perces zokogásomat a mentők szirénázó hangja törte meg.Azonnal felpattantam ,és az ablakomhoz siettem.Ahogy láttam kiveszik a hordágyat,és a táskákat még rosszabb érzés fogott el.Lesiettem az ajtóhoz.Már épp nyitottak be mikor a lépcső felénél jártam.

-Jó napot kisasszony!Hol a sebesült?-végre egy kedves személyiség a mentősöktől.

-Fe-fent az e-emeleten e-első szoba balra!-egyre szaporábban vettem a levegőt már alig bírtam a lábamon állni.Vagy 3-an futó lépésbe siettek fel a szobába,én is akartam menni mikor egy fiatal mentős fiú megfogta a csuklóm.

-Kérem  jöjjön velem!-először érdekesen néztem rá majd bólintottam szipogásaim közepette.Utunk a nappaliba vezetett.-Kérlek ülj le!-tekintete szigorú volt amitől egy kicsit tartottam szóval engedelmeskedtem.Leguggolt elém és a térdeimre tette kezeit.

-Nem lesz semmi gond!Rendbe fog jönni!-simított végig a térdeimen,és egy biztató mosolyt húzott a szája szélére.-Hogy hívnak?-nézett mélyen a szemeimbe.

-Cher Roy!-szipogásom abba hagyott ,de a könnyeim akaratlanul is folytak.

-Van más hozzá..-épp fejezte volna be mikor a lépcsőn hordágyba,kiabálva vitték le apukámat.Félelemmel teli szemekkel felé néztem,és felpattantam.Menni akartam volna,de az a mentős férfi visszafogott.

-Engedj el!-sírva tomboltam karjai közt.

-Nyugodj meg!Minden rendben lesz!-fogásán szorított amitől jobban kapkodtam a levegőt.Rugdalni,ütni mindent ami lehetséges ebben a helyzetben bevettem hogy kiszabaduljak vaskos kezei közül de hiába,ő túl erős volt.Már szinte semmit sem láttam szemeim be voltak dagadva a sok sírástól.Szirénázásra lettem figyelmes kintről,a férfi elengedett.Én egyből a bejárati ajtó felé szöktem.Láttam ahogy az autó elhajt.Erőt szedve magamon futottam utána,reményeimet nem feladva.

 

 

Nem láttam semmit,nem hallottam semmit,nem érdekelt semmi csak futottam a messze elhaladó kocsi után.Végén már nem bírtam.A kék-piros váltakozó fények eltűntek a messzeségben.Elveszettnek éreztem magam.Zokogni kezdtem.Út közepén rogytam össze.Nem akarom őt is elveszíteni.

-MIÉRT VERSZ ENNYIRE?MI ROSSZAT TETTEM?-ordítottam az ég felé nézve,de választ nem kaptam.Fényes fényszórókat pillantottam meg előttem.A félelem miatt levegőt se tudtam venni.

Hangos dudálás......és elsötétül minden.

Sziasztok:)
Meghoztam a 2.részt.Remélem tetszik.Véleményt szeretnék kérni kommentbe.Ezúttal 3 komment és 5 feliratkozó után jön új rész!
#kellemeskarácsonyiünnepeket! #szeretlektiteket!

*chapter one*

 

"Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk. Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk. Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra, hogy ők is éppolyan jól tudják. Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk. "☺



Hatalmas csendtől kong az iskola termünk,csak a tanár érdes hangja zengeti meg az érdektelen fehér falakat.Minden egyes napom ebben az ütött-kopott fa padban töltöm hogy válhasson belőlem valaki a jövőben.Nekem nem ez az álmom hogy itt üljek ,hogy valami nagy üzlet ember,filozófus vagy egyszerű tanár legyen belőlem.Nekem az az álmom hogy nagy balett táncos legyek,aki az emberek szemébe könnyet csal a gyönyörtől..Aki az embereknek szájára mosolyt csal az örömtől.Amikor táncolok,megszűnik a világ körülöttem....Nincs semmi más csak ÉN.Problémáim elszállnak,és csak a táncé vagyok.Fejemben zajló álmokat csengő iszonyatos hangja zavarta meg.Éppen álltam volna fel mikor "imádott tanárunk" Mrs.Wood kezét felemelve jelzésképpen hogy még van mondanivalója.
-Gyerekek!Még egyszer megkérdezem ki jön osztálykirándulásra?-már csak ez kellett..Mindenki röhögve ment ki az ajtón tanárral nem foglalkozva.-Hát jól van!-felháborodva felkapta könyveit és kilépett az ajtónkon.Én ezzel nem foglalkozva mellettem ülő barátnőmre pillantottam....aki alszik.Ezért volt furcsa hogy csöndben van.Lassan rázogatni kezdetem a vállát majd szólongatni.
-Kelly!Kelly!Kelly..-vastagon festett szempilláit rebegtetni kezdte.
-Cher..Én csak el-mosolyogva pillantottam rá majd befejeztem helyette a mondatot.
-Elaludtál. -könyveimet közben lassan a táskámba csúsztattam,mivel ez volt a mai napon az utolsó óra.Félre pillantottam ahol a barátnőm is a példámat követte.Az asztalnak támaszkodva lábaimra nehezedtem majd felálltam.Táskámat vállamra dobtam,és lassú léptekbe az iskola kapuig indultam.Ott megálltam hogy a várva várt barátnőmtől elköszönhessek.Ahogy megfordultam már felém szedte lábait.
-Na én megyek!Szia!-megöleltem ,és egy puszit nyomtam az arcára.
-Rendben!Reggel megyek érted!-ezen a mondatom csak felkuncogtam,ő csak értetlen fejet vágott majd a homlokára csapott.-Ma péntek van!-nevette el magát.-Hétfőn!-küldött felém egy puszit és már el is tűnt a sarkon.Zsebemből előkutattam fülhallgatóm,és az Ipodom.Fülembe behelyeztem a két kis hangszórót amiből áradt a kellemes zene. ~ Kelly Clarkson - Because of you ~ Szinte szemeimet becsukva sétáltam haza felé,nem törődve senkivel.20 perc alatt házunkhoz is értem.Kulcsomat elővettem zsebemből,és benyitottam.
-Hahó!Megjöttem!-valami válaszra vártam de nem jött.Bementem a konyhába utána nézni apának,de nem találtam mást csak egy cetlit.

"Cher!"
Szia szívem el kellett mennem egy fontos nyomozásra ,de estére otthon leszek.Kaja a mikróban!Szeretlek!ZÁRKÓZZ BE!
puszi: apa

Ohh de jó!Egyedül itthon...shit.Szobám felé vetettem az irányt.Táskámat ágyamra dobva cipőimet a földre bementem a fürdőmbe. Ruháimat lehámozva magamról beszálltam a tusoló alá lemosni a mai napot.Ahogy a vízcseppek lependerülnek a bőrödről,és a víz égeti tested minden szegletét felemelő érzés.10 perc múlva elzártam a csapot,és kiléptem a kabinból.Törölközőmet magamra tekertem,és a szekrényem felé mentem.
Felszerelésem nem állt másból mint egy fehérneműszett,egy fehér trikó és egy fekete leggings.Felgumizott hajamat kiengedtem,megfésültem majd újra összegumiztam.Arcomra semmi sminket nem tettem,hiszen itthon vagyok senki sem lát.Pink mamuszomat felkaptam,és lefele indultam a konyhába élelemért,mert már a hasam beszédbe kezdett.Hűtőt kinyitottam és természetesen nem mást választottam mint egy tányérnyi salátát.Miután betápláltam az egészséges ételt a mosogatóba tettem.Ekkor zajt hallottam amitől kissé összerezzentem. Lassan,halk lépkedésekkel közeledtem a terasz felé.A vér szinte megfagyott ereimben....hirtelen mozdulatlanná váltam.Az üvegajtó előtt álltam és tekingettem kifele.Mint egy mozgássérült..nem tudtam megmozdulni a feromonok már tutira kiszálltak belőlem a félelem hatására.Már vagy 5 perce ott álltam lefagyva mikor lábam fájni kezdett a sok állástól .A zaj egy ideje teljesen megszűnt,ezért azzal nyugtattam magam hogy biztos valami macska vagy egyéb.Mivel a folyosón sötét volt,vettem egy nagy levegőt majd sprinteltem a szobámba.Nem volt egész a terv mert sikeresen megbotlottam a szőnyegembe,és a térdemet nagyon bevertem.A lábamhoz kaptam,de nem vérzett csak nagyon fájt.Felmásztam az ágyamra,betakaróztam.Nyugalomba helyeztem a lábam hogy ennél jobban már ne fájjon .Éreztem ahogy a vér lüktetve halad át az ereimben.Nem kellemes érzés.Fájdalomtól lassan megszabadulva álomba szenderültem.......Egy hatalmas durranás,és az ajtóban......

Sziasztok! Íme az első rész!Remélem tetszik a következő rész 3 komment után jön! Jó olvasást! :):*

~Prológus

~Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!~

Bárcsak így lenne Chernek is aki csak az élet fájdalmaival küzdködött(ik). Fiatal korban elveszteni egy szülőt olyan mintha egy darabot tépnénk ki a szívünkből..Főleg ha egy anyáról van szó.

Nincs akivel megbeszéld életed legnagyobb problémáit gyermekkorodban.

Nem tudsz vele veszekedni a saját jogaidért..

Nem tudsz vitatkozni vele,pedig ő csak jót akarna neked ...

De ami a legrosszabb hogy nincs melletted,és a lelkedet egy űr tölti be amit nem lehet helyettesíteni...soha.

Cher Roy 8 éve hogy elvesztette édesanyját.Halála okozója ismeretlen.Édesapjával tölti mindennapjait Los Angeles-ben.Robert (Cher apukája) élete nagy részét a rendőrségen tölti mindennapjaiba feledkezve.Egyszer egy félről elhatározás dönti el a csonka család jövőjét.Egy nap elköltöznek,Cher élete megváltozik teljesen.......Szerelmes,barátság,csalódás,veszély..stb.

Vajon jó döntés volt az új élet ? - Olvasd a blogot és majd rájössz! :)