"Sötétség nem létezik, mert a
sötétség a fény hiánya. Nem létezik gonosz sem, mert a gonosz a jó
hiánya. És nincsenek negatív erők sem, mert ezeket mind a szeretet
hiánya eredményezi!...A világ legsúlyosabb betegsége a szeretet
hiánya...!Akkor ő mi?"
Ereimben a vér megállt, a nemlétező kis szőrszálak a hátamon égnek álltak, megfogok halni csak ez járt a fejemben, és tenni se tudok ellene.Mi lesz apával?Ő tuti túléli, nem hiányoznék.Na de Pattie? Én úgy vettem észre hogy szeret, és ezek alapján hiányolna.
-Én, én nem akarok meghalni.- a félelem felülkerekedett rajtam, halk hanggal kérdeztem felé.
-Én is sok dolgot szeretnék.-nevetett fel szárazon, majd húzott, kereszt lépésekkel közeledett közbe pisztolyát simogatva.
-Pattie úgy is észreveszi hogy eltűntem.-próbáltam magamat helyre rakni, hogy legalább egy maradék bátorságot magamba össze tudjak szedni, és visszavágjak.
-Nyugodj meg!Megrendezem az eltűnésed.-kuncogott fel gonoszan.
-A rendőrség el fog kapni.-nem hagyom magam.Nagy nehezen merészkedve a fal sarkából fel egyenesedtem.
-Elég merész vagy.-mosolygott majd előttem fél méterre megállt.
-Te meg undorító.-tekintettem le az előttem fekvő holttestre.
-Szívesen hogy megmentettelek!- kezdett el komolysággal, hangosan tapsolni.-Mondjuk amilyen kis szajha vagy, hagyhattam volna.-lépett előre egy nagyot, hogy a köztünk lévő távolságot is megszüntesse.
-Miért nem hagytad?-idegesen szűrtem ki a fogaim közül, de ő az állkapcsomat erősen elkapta majd a falnak nyomott egész testével.
-Velem így te nem beszélsz!-ordította szinte a számba, leheletét éreztem ahogy csiklandozza ajkaimat.-Utolsó kis büdös ribanc!-suttogta a képembe, majd elkezdett röhögni.Államnál fogva közelebb húzott magához, hogy szinte csak 1-2 cm legyen a szánk között, majd tekintetét enyémbe fúrta.Olyan furcsa érzés fogott el, akármennyire undorodtam tőle, valami mégis vonzott hozzá.Esetleg a gyönyörű barna szem pár, vagy a telt rózsaszín ajkak?Gyorsan elhessegettem a szörnyű gondolataimat majd próbáltam a jelenre koncentrálni, nem akarom hogy megöljön.Szemei a szemem, és a szám között cikázott, mint nekem.Gyomromba mintha bomba robbant volna úgy éreztem, de miért?Nem is ismerem, nem kedvelhetem őt!De mégis inspirál.A levegőt szaporábban kezdtem el venni, ami félelmem volt átváltozott különlegesebbnél különlegesebb érzéssé ahogy közeledett hozzám.Már csak egy szalmaszál választotta el ajkainkat, amikor Justin teljes erővel a falnak lökött, aminek köszönhetően a fejem egy hatalmas koppanással díjazta, majd a földre csúsztam.Justin hihetetlen erővel röhögni kezdett szenvedésemen, amíg én kerestem a megfelelő pontot amire fokuszálhatok, de homályosan véltem felfedezni a szobát.Persze én meg 2 perc múlva másnak akartam megigézni Justint hogy ő más.
-Buta picsa!-törölte le öröm könnyeit majd odalépett hozzám.-Azt hitted megcsókollak?-kezdett újabb nevetésbe.Nem tudtam viccesnek felfogni a helyzetet, hiszem a homályosság érzetétől könny cseppek zápora hullott ki a szememből.
-Mit rinyálsz? -guggolt le mellém, majd figyelte hogy egyre türelmetlenül törölgetem szemeimet.
-Takarodj innen!-löktem meg a guggoló pozíciójából, aminek köszönhetően elvesztette egyensúlyát, majd eldőlt.Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, és kerestem a kijáratot.Mivel most látó szerveimre nem számíthattam, kezemmel kellett kitapogatnom a a kivezető utat.
-Állj meg te kurva!-a folyosón csak úgy víz hangzott a dühben forgó szavai, tudtam ha most elkap mindenképp meghalok.Lámpák a véget nem érő csempével fedett szűk közlekedő úton, villogtak az áramtalanságtól.Hiába érek ki ebből az épületből, bizonyára ahogy kilépek az ajtón idegen helyen leszek.
Látásom meglepetésemre, lassan kezdett ki tisztulni.Egyre jobban fáradtam el a semmibe tartó folyosón, üres, büdös, elhagyatott.A fél karomat rá hogy ez egy sikátor.Minden erőmet beleadva száguldottam végig a semmibe míg meg nem leltem a kijáratot.Megkönnyebbülve csaptam ki a nagy zöld ajtót, hogy kiszabadulhassak, és menekülhessek.Csalódás ért ahogy kiléptem.Minden honnan erdő vett körül.Így hát nem láttam más lehetőségét a megmenekülésnek a zöld tengerbe futottam.Bieber hangja az elmúlt 5 percben elveszett örömömre lehagytam.Nem bíztam magam a véletlenre, lábaimat egymás után kapkodtam a gallyas, sáros talajon, kezeimet testem mellett folyamatosan lendítettem hogy ezzel is meg segítsem a futást.
Mikor már biztosnak éreztem hogy biztonságos helyen vagyok megálltam, kezemet a térdeimre támasztottam, majd úgy kapkodtam levegő után.Szívverésen lassacskán visszanyerte nyugodt állapotát, légzésem is át állt normálisra.Miután szervezetem felkészült az újabb hosszú útra elindultam.Lábam alatt mintha gallyak ezre tört volna apró szilánkokká, majd megálltam.Nem vagyok egyedül.Már megszokott érzéssé vált számomra a félelem, a mai nap ahányszor előjött a rejtekhelyéről már szív rohamot kaphattam volna.Fejemet az egyik írányból a másikra kapkodtam, mint egy örült, és kerestem a hang gazdáját.
Már elég sötét volt, olyan 8 óra tájban lehetett, szóval érthető volt az ijedtség.
-Van itt valaki?-félénken fordultam a sötét felé.Közvetlen mögöttem egy hatalmas reccsenés hangzott el.Nem mertem megfordulni egy ideig.Csukott szemmel, ökölbe szorított kézzel milliméterenként kezdtem el megfordulni.Mikor már 360 fokot fordultam, szemeimet lassan kezdtem kinyitni.Justin állt előttem, amitől egy kisebbet felsikítottam, majd futni kezdtem volna, de nem.Justin tekintetére lettem figyelmes, aki nem rám figyelt hanem mögém, ideges szemekkel.Szívem kalapálni kezdett, de nem ő miatta, hanem aki mögöttem állt...
Helohelo!
Nos, itt a 6. rész, egy kis késéssel csak megérkezett:)
Kommentbe várom a véleményeket, a pipa + x jelzésnél a jelenet tetszését.
köszönöm srácok xxo
