2014. július 31., csütörtök

BEJELENTÉS

Nagyon sajnálom hogy nem volt időm a blogra és csalódást okoztam
De egyszerűen nemtudom folytatni..
Nincs ötletem.
Ami eszembe jut az már más blogba benne van.
Nagyon népszerű lett a rossz fiús Bieber blog készítés.
És nemakarom ugyanazt írni mint más.
Egy új érdekes történetet fogok írni .
Ami nem fog eltérni a "rossz Justintól"
Puszi srácok .

2014. március 17., hétfő

*chapter six*


Elena Helfrecht | via Facebook


"Sötétség nem létezik, mert a sötétség a fény hiánya. Nem létezik gonosz sem, mert a gonosz a jó hiánya. És nincsenek negatív erők sem, mert ezeket mind a szeretet hiánya eredményezi!...A világ legsúlyosabb betegsége a szeretet hiánya...!Akkor ő mi?"





Ereimben a vér megállt, a nemlétező kis szőrszálak a hátamon égnek álltak, megfogok halni csak ez járt a fejemben, és tenni se tudok ellene.Mi lesz apával?Ő tuti túléli, nem hiányoznék.Na de Pattie? Én úgy vettem észre hogy szeret, és ezek alapján hiányolna.
-Én, én nem akarok meghalni.- a félelem felülkerekedett rajtam, halk hanggal kérdeztem felé.
-Én is sok dolgot szeretnék.-nevetett fel szárazon, majd húzott, kereszt lépésekkel közeledett közbe pisztolyát simogatva.
-Pattie úgy is észreveszi hogy eltűntem.-próbáltam magamat helyre rakni, hogy legalább egy maradék bátorságot magamba össze tudjak szedni, és visszavágjak. 
-Nyugodj meg!Megrendezem az eltűnésed.-kuncogott fel gonoszan.
-A rendőrség el fog kapni.-nem hagyom magam.Nagy nehezen merészkedve a fal sarkából fel egyenesedtem.
-Elég merész vagy.-mosolygott majd előttem fél méterre megállt.
-Te meg undorító.-tekintettem le az előttem fekvő holttestre.
-Szívesen hogy megmentettelek!- kezdett el komolysággal, hangosan tapsolni.-Mondjuk amilyen kis szajha vagy, hagyhattam volna.-lépett előre egy nagyot, hogy a köztünk lévő távolságot is megszüntesse.
-Miért nem hagytad?-idegesen szűrtem ki a fogaim közül, de ő az állkapcsomat erősen elkapta majd a falnak nyomott egész testével.
-Velem így te nem beszélsz!-ordította szinte a számba, leheletét éreztem ahogy csiklandozza ajkaimat.-Utolsó kis büdös ribanc!-suttogta a képembe, majd elkezdett röhögni.Államnál fogva közelebb húzott magához, hogy szinte csak 1-2 cm legyen a szánk között, majd tekintetét enyémbe fúrta.Olyan furcsa érzés fogott el, akármennyire undorodtam tőle, valami mégis vonzott hozzá.Esetleg a gyönyörű barna szem pár, vagy a telt rózsaszín ajkak?Gyorsan elhessegettem a szörnyű gondolataimat majd próbáltam a jelenre koncentrálni, nem akarom hogy megöljön.Szemei a szemem, és a szám között cikázott, mint nekem.Gyomromba mintha bomba robbant volna úgy éreztem, de miért?Nem is ismerem, nem kedvelhetem őt!De mégis inspirál.A levegőt szaporábban kezdtem el venni, ami félelmem volt átváltozott különlegesebbnél különlegesebb érzéssé ahogy közeledett hozzám.Már csak egy szalmaszál választotta el ajkainkat, amikor Justin teljes erővel a falnak lökött, aminek köszönhetően a fejem egy hatalmas koppanással díjazta, majd a földre csúsztam.Justin hihetetlen erővel röhögni kezdett szenvedésemen, amíg én kerestem a megfelelő pontot amire fokuszálhatok, de homályosan véltem felfedezni a szobát.Persze én meg 2 perc múlva másnak akartam megigézni Justint hogy ő más.
-Buta picsa!-törölte le öröm könnyeit majd odalépett hozzám.-Azt hitted megcsókollak?-kezdett újabb nevetésbe.Nem tudtam viccesnek felfogni a helyzetet, hiszem a homályosság érzetétől könny cseppek zápora hullott ki a szememből.
-Mit rinyálsz? -guggolt le mellém, majd figyelte hogy egyre türelmetlenül törölgetem szemeimet.
-Takarodj innen!-löktem meg a guggoló pozíciójából, aminek köszönhetően elvesztette egyensúlyát, majd eldőlt.Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, és kerestem a kijáratot.Mivel most látó szerveimre nem számíthattam, kezemmel kellett kitapogatnom a a kivezető utat.
-Állj meg te kurva!-a folyosón csak úgy víz hangzott a dühben forgó szavai, tudtam ha most elkap mindenképp meghalok.Lámpák a véget nem érő csempével fedett szűk közlekedő úton, villogtak az áramtalanságtól.Hiába érek ki ebből az épületből, bizonyára ahogy kilépek az ajtón idegen helyen leszek.
Látásom meglepetésemre, lassan kezdett ki tisztulni.Egyre jobban fáradtam el a semmibe tartó folyosón, üres, büdös, elhagyatott.A fél karomat rá hogy ez egy sikátor.Minden erőmet beleadva száguldottam végig a semmibe míg meg nem leltem a kijáratot.Megkönnyebbülve csaptam ki a nagy zöld ajtót, hogy kiszabadulhassak, és menekülhessek.Csalódás ért ahogy kiléptem.Minden honnan erdő vett körül.Így hát nem láttam más lehetőségét a megmenekülésnek a zöld tengerbe futottam.Bieber hangja az elmúlt 5 percben elveszett örömömre lehagytam.Nem bíztam magam a véletlenre, lábaimat egymás után kapkodtam a gallyas, sáros talajon, kezeimet testem mellett folyamatosan lendítettem hogy ezzel is meg segítsem a futást.
Mikor már biztosnak éreztem hogy biztonságos helyen vagyok megálltam, kezemet a térdeimre támasztottam, majd úgy kapkodtam levegő után.Szívverésen lassacskán visszanyerte nyugodt állapotát, légzésem is át állt normálisra.Miután szervezetem felkészült az újabb hosszú útra elindultam.Lábam alatt mintha gallyak ezre tört volna apró szilánkokká, majd megálltam.Nem vagyok egyedül.Már megszokott érzéssé vált számomra a félelem, a mai nap ahányszor előjött a rejtekhelyéről már szív rohamot kaphattam volna.Fejemet az egyik írányból a másikra kapkodtam, mint egy örült, és kerestem a hang gazdáját.
Már elég sötét volt, olyan 8 óra tájban lehetett, szóval érthető volt az ijedtség.
-Van itt valaki?-félénken fordultam a sötét felé.Közvetlen mögöttem egy hatalmas reccsenés hangzott el.Nem mertem megfordulni egy ideig.Csukott szemmel, ökölbe szorított kézzel milliméterenként kezdtem el megfordulni.Mikor már 360 fokot fordultam, szemeimet lassan kezdtem kinyitni.Justin állt előttem, amitől egy kisebbet felsikítottam, majd futni kezdtem volna, de nem.Justin tekintetére lettem figyelmes, aki nem rám figyelt hanem mögém, ideges szemekkel.Szívem kalapálni kezdett, de nem ő miatta, hanem aki mögöttem állt...

Helohelo!
Nos, itt a 6. rész, egy kis késéssel csak megérkezett:)
Kommentbe várom a véleményeket, a pipa + x jelzésnél a jelenet tetszését.
köszönöm srácok xxo 

                               
                       
                             







2014. március 16., vasárnap

**EVRÍBÁDII**

*Drága olvasóim!*
Sajnálom hogy nem részt hoztam, de bizonyára ma az is meglesz.
Barátnőmmel elindítottunk egy blogot,és örülnénk ha legalább megnéznétek, ugyanis nem kötelező.!
A bevezető már fenn található, és vélemény is szívesen elfogadunk.

2014. március 2., vasárnap

*chapter five*









"Könnyebb erős gyermeket nevelni, mint helyrehozni egy megtört embert."











  Meglőttek.Éreztem a fájdalmat, az erős kellemetlen érzést ami a hátulról a gerinceim között fúródott át,  majd elhagyta törékeny testemet.Szemem a fájdalomtól összeszűkült, és egy utolsó nyögés hagyta el a számat.Ami erőm még maradt arra vettem fel hogy megforduljak, és szemügyre vegyem gyilkosomat.Amit akkor ott láttam ledöbbentett.Szám bizonyos 'o' alakot vette fel, szememből a könnyek szaporodni kezdtek.Justin volt az, aki előttem ledermedetten áll, és ő is félelemmel teli szemekkel próbálja feldolgozni amit tett.A kutyái mögötte megálltak és várták a reakciót, amit a főnöküktől kapnak.De ő csak ott állt, és engem bámult, meg se mozdult.
-Sa sajnálom..- ennyit tudtam kinyögni,de hogy miért azt én sem tudom, még gondolkodni se volt időm mert elragadott a fájdalmasan nyugodt sötétség.

* * *

Pittyogásra riadtam fel, majd rutin szerűen a nem létező kis szekrényemre csaptam.Kezembe fektettem minden reggeli erőmet, és hatalmas lendülettel a földre zuhantam.Fejem hangos koppanásától bezengett az egész szoba, ami teljesen üres volt, egyedül csak egy ágy volt bent, és egy ébresztő óra.Fejemben lévő hatalmas zúgást az otromba cserrögő hang képezte.Négykézláb odakúsztam, erősen megmarkoltam az idegesítő tárgyat, és egy nyögés kíséretében a falnak dobtam amitől a kész tárgy elhallgatott, és darabokra tört.Miután az idegesítő zaj megszűnt, a kép kitisztult feltudtam térképezni az egész szobát.Kopár omladozó falak vettek körül, a padló fele meg se volt, a penész szag körbe lengte a szobát, ablak sehol.Tipikus gettó.Előttem lévő vas ajtó felől közeledő léptek hallatszottak.Ijedtem kaptam fel a fejem, majd rámászásba hátráltam míg a falnak nem ütköztem.A kilincs gyorsan lenyomódott, és az ajtó kitépődött.A vaskos testű, nagy darab, tetkós férfi ideges tekintetére pillantottam fel a földről.

-Ejnye-bejnye!-semmit jelentő arcára egy perverz vigyort húzott, majd lassú léptekkel közeledett.
-Az óra gondolom nem magától tört össze!-nevetett fel.
-Ezért bünti jár!-tenyerét összedörzsölte majd lépteit felgyorsította.Megszólalni nem tudtam a félelemtől, a levegő benn szakadt a tüdőmben, szemeimbe felcsillant egy-egy könnycsepp.Tehetetlen voltam, semmi erőt nem leltem magamban.Mikor már oda ért hozzám, egy utolsó gúnyos mosolyt vetett felém, majd belenézett könyörgő szemeimbe.Semmi.Felrántott a kezemnél fogva ennek hatására egy fájdalmas kiabálás hagyta el a számat.Pólómat kuncogva tépte le, hiába kapálóztam túl erős.

-Mi van itt? - egy hang jött a háta mögül, mire a férfi szeme megtelt félelemmel, és elengedett majd megfordult, de én még nem láttam ki az.Erőtlenül, zokogva a földre zuhantam.
-Ne haragudj főnök!Tudod elég stresszes vagyok mostanában és. - egy szánakozó nevetés jött a másik féltől.
-Tudod én meg kurvára utálom ha ilyen szarságok miatt felhúzzák az agyam.- egy kattanást hallottam.
-Bocsáss me.. -egy durranásba zengett bele a kis szoba.
Az előttem lévő férfi ingadozott egy kicsit majd térdre rogyott, és arccal a földre esett.
A földön keresztül vezettem a tekintetem a földön, majd egy supra cipőnél álltam meg.Lassan vezettem fel a tekintetemet.Egy fekete térdénél bőr fedésű, ülepes nadrág, feljebb egy fehér izom póló amin át tökéletesen rajzolódtak az izmok.
-Kémkedtél?-fejemet az arcára kaptam, és Justin ideges tekintetével találtam szembe magam.
-Nem.-halkan feleltem.
-Akkor?Honnan tudtad hogy ott vagyok?-lépett közelebb.
-Eltévedtem, és meghallottam a hangodat.-sütöttem le tekintetem.
-De, azt ugye tudod hogy nincs kivétel?
-Ezt hogy érted?-figyeltem fel rá, egyre érdekesebb a dolog.Mit akarhat mondani.
-Aki valamit,bármit lát ami a munkánkkal kapcsolatos megbüntetjük.-itt lefagytam.
-Ho-hogy érted?
-Jól hallottad.
-És mivel?
-Halállal...

Sziasztok!Annyira sajnálom hogy ilyen rövid lett, csak a gépem tönkre ment, és most jutottam egy kis időre laptophoz.Szóval azért lett ilyen rövid:S De azért remélem nem lett olyan rossz:)
A kommentelőknek nem válaszoltam vissza de most már  tudok:
-KÖSZÖNÖM SZÉPEN! :)
Sokat jelent a véleményetek  ezért kérek kommenteket.
A másik blogjaim is most szünetelnek, amíg gép nem lesz:S Még egyszer sajnálom.

2014. január 26., vasárnap

*chapter four*

http://4.bp.blogspot.com/-TVefsVNKVjI/T-CIuoleUdI/AAAAAAAAAiU/J0lfU_s8GaM/s320/tumblr_ltohjnUcfx1r1k3tzo1_500_large.jpg



"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
KI A FRANC VAGYOK ÉN?"




 *4 héttel később*

Már 4 hete hogy itt vagyok.Apát folyamatosan hívom,de egy "most nem érek rá"-val egyből leráz.Pattie egy nagyon kedves nő,igen Pattie a neve.Justint alig látom,mondjuk nem is akarom.Az első olyan esete óta kerülöm,de ő sem erőlteti meg magát hogy lásson.Egy nap egy 'szia' és megvan a napi társalgás.Elég unalmasak a napjaim.Pattie mindennap dolgozik,Justin vagy nincs itthon vagy egy lánnyal van fent.
 Itt ülök a tv előtt,és az unalmas csatornákat kapcsolgatom.
-Elegem van!-idegességemben felpattantam,és a szobám felé vettem az irányt.

Felkaptam egy lenge cuccot,hajamat felkontyoltam,szememet kihúztam,szájfény ..Útra kész!
Ahogy kiléptem,arcomat megcsapta a mediterrán levegő hőmérséklet.Komolyan mondom felszabadulás volt.
Mivel még egyszer sem tettem ki a lábam a házból ideje volt.Ipodomat halkan bekapcsolta ,és jobbra vettem az irányt.ahogy haladtam előre,egy kis kávézót pillantottam meg.
Ahogy beléptem a friss sütemények illata csapta meg az orrom.Gyors léptekkel a pulthoz siettem.
-Jó napot kisasszony !Mit adhatok?-egy 70-es éveiben járó nénike tipegett elém.
-Jó napot!Egy olyan rózsaszín süteményt kérnék!-a nénike már haladott is hogy kívánságom teljesítse.
-Tessék gyermekem!
-Köszönöm szépen!Mennyi lesz?
-Jajj aranyom hagyjad csak!Új vagy kedvesem?-ült le elém.
-Köszönöm!Hát 4 hete itt vagyok,de még nem tettem ki a lábam a házból!-mosolyogtam kicsit kínosan.
 Mindent elmeséltem neki.Ilyen édes öreg nénivel még nem találkoztam.Tekintete csillogott a kedvességtől.Nem vagyok az a mindenkiben megbízom tipus,de úgy éreztem neki mindent elmondhatok.
-Köszönöm szépen Ella néni!Viszontlátásra!-köszöntem az említettnek.
-Szerbusz aranyos!Gyere máskor is!
 Ahogy kiléptem ledöbbentem.A kellemes finom,világos utca átváltozott fekete,büdös gettóvá.
Éppen fordultam volna vissza a boltba de az ajtó nem nyílott.Szívás.
 Gyors léptekkel indultam a vissza fele vezető úton,de az megváltozott.Amerre több fény volt arra indultam,de hiába.Ismeretlen környék.Persze hogy a telefonomat se hoztam el.Meguntam a keresgélést ezért a szembe lévő parkhoz mentem.Ott hamar találtam egy padot és leültem.Pattie tuti meg fog ölni.Arcomat kezeimbe temettem,és épp sírni kezdtem volna amikor egy ismerős hangot hallottam.Fejemet egyből felkaptam.
-Figyelj haver ..ha oda adod a zsét mehetsz is,de ha nem azt megjárod.-felkuncogott.Én ismerem ezt a hangot ez Justin.Lassan a hang felé szedtem lépteim.
Egy bokrokkal körülvett részen ott térdelt egy fiú,és könyörgött.
-Kérlek!Megígérem hogy holnapra meg lesz!-szinte már sírt.Jobban megakartam nézni,ezért a fa mögül kicsit kijjebb léptem.A tervem sikeres lett volna ha egy ág nem tört volna szét a lábam alatt.Az ott állok közül mindenki felém kapta a fejét.Szerencsére a sötéttől nem látták az arcomat,remélhetőleg semmit.
-Fiúk!Van itt valaki nézzétek meg addig én ezt elvégzem!-az emberek léptei közelebb érkeztek."Basszus most mit csináljak?"-gondolkodtam.El kell futnom,vagy el kapnak.Gyerünk!
Lábaimat kapkodtam ahogy tudtam,de nem csak a csapat trappolása hallatszott mögöttem,hanem egy éles lövés.Abban a pillanatban lefagytam.Lábaimnak nem tudtam parancsolni,majd még egy kilőtt golyó hangjától szakadt meg a hang.Szememből könny hullt,hasamhoz kaptam ugyanis a végtelenből egy szúrós,égetős érzés képződött.Mintha csurom vizes lennék..Kezeimről csöpög valami..Lassan felemeltem az említett testrészemet,amiről piros folyadék csöpögött.ENGEM LŐTTEK MEG!

Itt a 4.rész sajnálom hogy sokat késtem ,de valahogy minden összejött:S 
Ha tetszett a rész kommenteljetek.
Következő rész 6 feliratkozó + 20 komi után jön.Köszönöm szépen szeretlek titeket.<3



2014. január 3., péntek

*chapter three*

🏨💉💊😷


"A kudarc szükségszerű. Elkerülhetetlen. De nem szabad, hogy a kudarcé legyen az utolsó szó. Ragaszkodnod kell ahhoz, amit akarsz. Nem fogadhatod el a nemet válaszként, történjen bármi is. Soha ne hátrálj meg. Soha ne add fel. Állj ki érte és várd, hogy mi lesz!"

 

***


~ Minden megáll. Fölöttem hatalmas fény képződik.Mintha nappal lenne.Minden félelmem elszállt,de még mindig a földön vagyok.Lepillantok lábaimhoz ,és tekintetem az útra szegeződik.Ez nem is út.Hanem tejszínű kő padló.Meglepődöttség árasztja el a testemet melynek hatására felugrok a a tiszta talajról.A padló bámulás közepette lábaimra pillantok amiken meg se látszódik a tehertől szerzett kosz.Az úton térdelés miatti por.Gyönyörű,tisztaságtól fénylő hosszú lábaim vannak.Cipő sincs rajtam.Megfigyeltem.Lassan tekintem végig testem zugait hogy még mi változhatott rajtam.
Lassan felfele irányítva tekintetemet egy hófehér szoknyás egybe ruha van rajtam,amit néhány helyen apró csipkék díszítik.Épp hogy felkapom fejemet amikor egy hatalmas tükröt fedezek fel magam előtt.Kicsit megugrottam a tükör láttán,hisz nem tudom hogy került ide.Először a tükröt kezdtem el vizslatni,utána fedeztem fel benne lakozó szépséget.Ez nem én vagyok,én nem vagyok ilyen szép.-mondtam magamban,amitől megráztam a fejem.Begöndörített hajam tökéletesen omlott vállaimra.Szememen alig egy kis szempilla spirál,mégis gyönyörű.
-Szia kincsem!-egy csilingelő hang szólított meg,ami nagyon ismerős volt.Ide-oda kapkodtam a fejem hogy láthassam az ismerős idegent.
-Jól megnőttél!-végre megpillantottam a személyt a nagy fehérségben.
-Anya?-angyalian tündöklő ,gyönyörű arcú nőt fedeztem fel.Ösztöneim súgták hogy ő az édesanyám.
-Igen édesem.-igazat adva ösztöneimnek,megnyugtató mosolyt húzott fel a szájára.Kezeit kitárta,és én vettem a célzást egyből karjai közé futottam.Szívem hevesen vert,szememből könny csepp szökött ki.Boldog voltam hogy újra láthatom.
-Szeretlek!Mindig is figyeltelek fentről.Soha ne add fel az álmaid kincsem!Büszke vagyok rád!-a hideg végig sziporkázott a hátamon ahogy a füleimbe suttogott.
-Én is szeretlek!Annyira hiányoztál!-ölelésemet szorosabbra vettem.Illata bódítóan kellemes volt.
Egy durranást hallottam meg,és éreztem ahogy megrezzenek.Anya még mindig ölelt.Nem akartam megnézni hogy mi volt az.Anya mellkasát figyeltem,szíve dobogása egyszer csak megszűnt,nem hallottam.Vért véltem felfedezni ahogy folyik le köztünk.Anya rám nehezedett testével.Lassan toltam el magamtól hogy meglássam a baj okozóját.Ahogy az arcára pillantottam,ijedtembe elugrottam onnan,és felsikítottam.Az élettelen test a földre zuhant .Segíteni siettem hozzá mikor,egy kattanás hallatszott közvetlen a fejem mögül.Lefagytam,szemeim kitágultak ,és meg se moccantam.
"-Ha megmozdulsz véged....-"

Nagy levegőt véve,ijedtem fel az ágyból.Várj...az ágyból?Lassan körülnéztem..Egy szobába vagyok .Még hozzá egy lány szobába.Erről a baba rózsaszín falak,és a leopárd mintás,meg egyéb lányos dolgok árulkodtak.Halk lépteket hallottam meg az ajtó felé,egyből oda kaptam a fejem.A kilincs lefele hajlott,és egy barna hajú nő lépett be.Kék szemei melegséget öntöttek belém,ezért már nem tartottam annyira tőle.

-Szia édesem!-küldött felém egy mosolyt,és leült . Én csak hátráltam.-Ne félj tőlem!-simogatta meg a lábam,de én azonban elhúztam.Arcképe boldog volt,de azonban átváltott szomorúvá.
-Hol van apa?-épp hogy kitudtam ezeket mondani,mert a torkom iszonyatosan fájt.
-Otthon!Jól van.-mosolya újra előkerült.
-Én hol vagyok?-kérdeztem megszeppenve.Apa nyugodtan ül biztos otthon,én meg azt sem tudom hol vagyok.
-Az új otthonodba.-MICSODA?
-Mi az hogy új otthon?Látni akarom apát!Ez nem az én szobám!Ez nem az én otthonom!-keltem ki magamból.Ahogy kipattantam az ágyból,úgy estem össze.Szinte minden egyes végtagomba fájdalom nyílalt.
-Úristen!Justin!-kiabált a nő személy,és hozzám futott.Hozzám akart érni,de én hátrálni próbáltam.
-Ne..Ne!-szinte ezeket is suttogva mondtam ki,szememből könnyek folytak,és a nőéből is.De nem nyúlt hozzám.
-Mi az?-rontott be a szobába valaki,gondolom őt hívta az a nő.
-Justin ..-a nő hangja elcsuklott.
-Mi a baj anya?-aggódva ment ezek szerint "édesanyjához".
-Cher kicsim ,hadd segítsek ,és megígérem felhívom apádat!-hangja szinte könyörgő volt.
-Nem kell seg...íten.-hangom rekedt volt,fájdalommal teli.-Apát akarom..-szememből mint csapból a víz folyni kezdtek a könnyek.Könyörgő pillantást vetettem a nőre majd a fiúra.Nagyon helyes fiú volt.Gesztenyebarna szemei észvesztőek voltak.Égnek felzselézett haja,ízlésességről árulkodott.Azok az ajkak.Amíg ezeket vizsgáltam,a fiú mosolya zökkentett ki.Fejemet elkaptam.Tuti észrevett.Gratulálok Cher!
-Hozok egy teát,meg telefont!Justin addig segíts neki!-a nő felpattant majd kisietett.
-Szia cica!Justin vagyok!-nyújtotta a kezét,de én csak bámultam.-Nem harap!-kuncogott fel,majd visszahúzta kezét.-Ha nem akkor nem.-mosolygott felém.Az a mosoly..ahhw.
-Cher Roy vagy..-elkezdtem köhögni,szám teljesen felrepedezett a nedvesség hiánytól,torkom szinte poros volt.
-Gyere segítek!-guggolásból felegyenesedett,észre se vettem hogy kezeibe vett ,majd az ágyra.
-Köszönöm!-egy másodperces mosolyt húztam a számra,majd el is tüntettem.
-Máskor majd meghálálhatod!-kacsintott.
Már vagy 2 perce beszél valamit,de hallójárataim minta bedugultak volna,és csak a szájára,szemeire,arcára tudtam koncentrálni.
-Tetszik amit látsz?-egy kaján vigyor terült szét az arcán.Szégyenemben köhintettem egyet,és elfordítottam a fejem.Fejemet még a paradicsom is megirigyelné ha látná milyen vörös lett a fejem.-Ne pirulj bébi..-kezét az arcomra vezette,amitől kicsit összerezzentem.-Esetleg egy estére megkapsz ha jó leszel!-kuncogott fel.Én nekem szemeim kitágultak.Minden véleményem megváltozott róla.Justin egy önelégült,idióta....



Sziasztok íme az új rész!Remélem tetszik:)
10 komment + 3 feliratkozó után új rész:) 


2014. január 1., szerda

B.U.É.K :)

Boldog újévet kívánok minden egyes blogger követőmnek,és olvasómnak.



És ne feledkezzetek meg a részekről se!+1 feliratkozó új rész:)