*chapter four*

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

KI A FRANC VAGYOK ÉN?"

 *4 héttel később*

Már 4 hete hogy itt vagyok.Apát folyamatosan hívom,de egy "most nem érek rá"-val egyből leráz.Pattie egy nagyon kedves nő,igen Pattie a neve.Justint alig látom,mondjuk nem is akarom.Az első olyan esete óta kerülöm,de ő sem erőlteti meg magát hogy lásson.Egy nap egy 'szia' és megvan a napi társalgás.Elég unalmasak a napjaim.Pattie mindennap dolgozik,Justin vagy nincs itthon vagy egy lánnyal van fent.
 Itt ülök a tv előtt,és az unalmas csatornákat kapcsolgatom.
-Elegem van!-idegességemben felpattantam,és a szobám felé vettem az irányt.

Felkaptam egy lenge cuccot,hajamat felkontyoltam,szememet kihúztam,szájfény ..Útra kész!
Ahogy kiléptem,arcomat megcsapta a mediterrán levegő hőmérséklet.Komolyan mondom felszabadulás volt.
Mivel még egyszer sem tettem ki a lábam a házból ideje volt.Ipodomat halkan bekapcsolta ,és jobbra vettem az irányt.ahogy haladtam előre,egy kis kávézót pillantottam meg.
Ahogy beléptem a friss sütemények illata csapta meg az orrom.Gyors léptekkel a pulthoz siettem.
-Jó napot kisasszony !Mit adhatok?-egy 70-es éveiben járó nénike tipegett elém.
-Jó napot!Egy olyan rózsaszín süteményt kérnék!-a nénike már haladott is hogy kívánságom teljesítse.
-Tessék gyermekem!
-Köszönöm szépen!Mennyi lesz?
-Jajj aranyom hagyjad csak!Új vagy kedvesem?-ült le elém.
-Köszönöm!Hát 4 hete itt vagyok,de még nem tettem ki a lábam a házból!-mosolyogtam kicsit kínosan.
 Mindent elmeséltem neki.Ilyen édes öreg nénivel még nem találkoztam.Tekintete csillogott a kedvességtől.Nem vagyok az a mindenkiben megbízom tipus,de úgy éreztem neki mindent elmondhatok.
-Köszönöm szépen Ella néni!Viszontlátásra!-köszöntem az említettnek.
-Szerbusz aranyos!Gyere máskor is!
 Ahogy kiléptem ledöbbentem.A kellemes finom,világos utca átváltozott fekete,büdös gettóvá.
Éppen fordultam volna vissza a boltba de az ajtó nem nyílott.Szívás.
 Gyors léptekkel indultam a vissza fele vezető úton,de az megváltozott.Amerre több fény volt arra indultam,de hiába.Ismeretlen környék.Persze hogy a telefonomat se hoztam el.Meguntam a keresgélést ezért a szembe lévő parkhoz mentem.Ott hamar találtam egy padot és leültem.Pattie tuti meg fog ölni.Arcomat kezeimbe temettem,és épp sírni kezdtem volna amikor egy ismerős hangot hallottam.Fejemet egyből felkaptam.
-Figyelj haver ..ha oda adod a zsét mehetsz is,de ha nem azt megjárod.-felkuncogott.Én ismerem ezt a hangot ez Justin.Lassan a hang felé szedtem lépteim.
Egy bokrokkal körülvett részen ott térdelt egy fiú,és könyörgött.
-Kérlek!Megígérem hogy holnapra meg lesz!-szinte már sírt.Jobban megakartam nézni,ezért a fa mögül kicsit kijjebb léptem.A tervem sikeres lett volna ha egy ág nem tört volna szét a lábam alatt.Az ott állok közül mindenki felém kapta a fejét.Szerencsére a sötéttől nem látták az arcomat,remélhetőleg semmit.
-Fiúk!Van itt valaki nézzétek meg addig én ezt elvégzem!-az emberek léptei közelebb érkeztek."Basszus most mit csináljak?"-gondolkodtam.El kell futnom,vagy el kapnak.Gyerünk!
Lábaimat kapkodtam ahogy tudtam,de nem csak a csapat trappolása hallatszott mögöttem,hanem egy éles lövés.Abban a pillanatban lefagytam.Lábaimnak nem tudtam parancsolni,majd még egy kilőtt golyó hangjától szakadt meg a hang.Szememből könny hullt,hasamhoz kaptam ugyanis a végtelenből egy szúrós,égetős érzés képződött.Mintha csurom vizes lennék..Kezeimről csöpög valami..Lassan felemeltem az említett testrészemet,amiről piros folyadék csöpögött.ENGEM LŐTTEK MEG!

Itt a 4.rész sajnálom hogy sokat késtem ,de valahogy minden összejött:S 

Ha tetszett a rész kommenteljetek.

Következő rész 6 feliratkozó + 20 komi után jön.Köszönöm szépen szeretlek titeket.<3

*chapter three*

"A kudarc szükségszerű. Elkerülhetetlen. De nem szabad, hogy a kudarcé legyen az utolsó szó. Ragaszkodnod kell ahhoz, amit akarsz. Nem fogadhatod el a nemet válaszként, történjen bármi is. Soha ne hátrálj meg. Soha ne add fel. Állj ki érte és várd, hogy mi lesz!"

 

***

~ Minden megáll. Fölöttem hatalmas fény képződik.Mintha nappal lenne.Minden félelmem elszállt,de még mindig a földön vagyok.Lepillantok lábaimhoz ,és tekintetem az útra szegeződik.Ez nem is út.Hanem tejszínű kő padló.Meglepődöttség árasztja el a testemet melynek hatására felugrok a a tiszta talajról.A padló bámulás közepette lábaimra pillantok amiken meg se látszódik a tehertől szerzett kosz.Az úton térdelés miatti por.Gyönyörű,tisztaságtól fénylő hosszú lábaim vannak.Cipő sincs rajtam.Megfigyeltem.Lassan tekintem végig testem zugait hogy még mi változhatott rajtam.

Lassan felfele irányítva tekintetemet egy hófehér szoknyás egybe ruha van rajtam,amit néhány helyen apró csipkék díszítik.Épp hogy felkapom fejemet amikor egy hatalmas tükröt fedezek fel magam előtt.Kicsit megugrottam a tükör láttán,hisz nem tudom hogy került ide.Először a tükröt kezdtem el vizslatni,utána fedeztem fel benne lakozó szépséget.Ez nem én vagyok,én nem vagyok ilyen szép.-mondtam magamban,amitől megráztam a fejem.Begöndörített hajam tökéletesen omlott vállaimra.Szememen alig egy kis szempilla spirál,mégis gyönyörű.
-Szia kincsem!-egy csilingelő hang szólított meg,ami nagyon ismerős volt.Ide-oda kapkodtam a fejem hogy láthassam az ismerős idegent.
-Jól megnőttél!-végre megpillantottam a személyt a nagy fehérségben.
-Anya?-angyalian tündöklő ,gyönyörű arcú nőt fedeztem fel.Ösztöneim súgták hogy ő az édesanyám.
-Igen édesem.-igazat adva ösztöneimnek,megnyugtató mosolyt húzott fel a szájára.Kezeit kitárta,és én vettem a célzást egyből karjai közé futottam.Szívem hevesen vert,szememből könny csepp szökött ki.Boldog voltam hogy újra láthatom.
-Szeretlek!Mindig is figyeltelek fentről.Soha ne add fel az álmaid kincsem!Büszke vagyok rád!-a hideg végig sziporkázott a hátamon ahogy a füleimbe suttogott.
-Én is szeretlek!Annyira hiányoztál!-ölelésemet szorosabbra vettem.Illata bódítóan kellemes volt.
Egy durranást hallottam meg,és éreztem ahogy megrezzenek.Anya még mindig ölelt.Nem akartam megnézni hogy mi volt az.Anya mellkasát figyeltem,szíve dobogása egyszer csak megszűnt,nem hallottam.Vért véltem felfedezni ahogy folyik le köztünk.Anya rám nehezedett testével.Lassan toltam el magamtól hogy meglássam a baj okozóját.Ahogy az arcára pillantottam,ijedtembe elugrottam onnan,és felsikítottam.Az élettelen test a földre zuhant .Segíteni siettem hozzá mikor,egy kattanás hallatszott közvetlen a fejem mögül.Lefagytam,szemeim kitágultak ,és meg se moccantam.
"-Ha megmozdulsz véged....-"

Nagy levegőt véve,ijedtem fel az ágyból.Várj...az ágyból?Lassan körülnéztem..Egy szobába vagyok .Még hozzá egy lány szobába.Erről a baba rózsaszín falak,és a leopárd mintás,meg egyéb lányos dolgok árulkodtak.Halk lépteket hallottam meg az ajtó felé,egyből oda kaptam a fejem.A kilincs lefele hajlott,és egy barna hajú nő lépett be.Kék szemei melegséget öntöttek belém,ezért már nem tartottam annyira tőle.
-Szia édesem!-küldött felém egy mosolyt,és leült . Én csak hátráltam.-Ne félj tőlem!-simogatta meg a lábam,de én azonban elhúztam.Arcképe boldog volt,de azonban átváltott szomorúvá.
-Hol van apa?-épp hogy kitudtam ezeket mondani,mert a torkom iszonyatosan fájt.
-Otthon!Jól van.-mosolya újra előkerült.
-Én hol vagyok?-kérdeztem megszeppenve.Apa nyugodtan ül biztos otthon,én meg azt sem tudom hol vagyok.
-Az új otthonodba.-MICSODA?
-Mi az hogy új otthon?Látni akarom apát!Ez nem az én szobám!Ez nem az én otthonom!-keltem ki magamból.Ahogy kipattantam az ágyból,úgy estem össze.Szinte minden egyes végtagomba fájdalom nyílalt.
-Úristen!Justin!-kiabált a nő személy,és hozzám futott.Hozzám akart érni,de én hátrálni próbáltam.
-Ne..Ne!-szinte ezeket is suttogva mondtam ki,szememből könnyek folytak,és a nőéből is.De nem nyúlt hozzám.
-Mi az?-rontott be a szobába valaki,gondolom őt hívta az a nő.
-Justin ..-a nő hangja elcsuklott.
-Mi a baj anya?-aggódva ment ezek szerint "édesanyjához".
-Cher kicsim ,hadd segítsek ,és megígérem felhívom apádat!-hangja szinte könyörgő volt.
-Nem kell seg...íten.-hangom rekedt volt,fájdalommal teli.-Apát akarom..-szememből mint csapból a víz folyni kezdtek a könnyek.Könyörgő pillantást vetettem a nőre majd a fiúra.Nagyon helyes fiú volt.Gesztenyebarna szemei észvesztőek voltak.Égnek felzselézett haja,ízlésességről árulkodott.Azok az ajkak.Amíg ezeket vizsgáltam,a fiú mosolya zökkentett ki.Fejemet elkaptam.Tuti észrevett.Gratulálok Cher!
-Hozok egy teát,meg telefont!Justin addig segíts neki!-a nő felpattant majd kisietett.
-Szia cica!Justin vagyok!-nyújtotta a kezét,de én csak bámultam.-Nem harap!-kuncogott fel,majd visszahúzta kezét.-Ha nem akkor nem.-mosolygott felém.Az a mosoly..ahhw.
-Cher Roy vagy..-elkezdtem köhögni,szám teljesen felrepedezett a nedvesség hiánytól,torkom szinte poros volt.
-Gyere segítek!-guggolásból felegyenesedett,észre se vettem hogy kezeibe vett ,majd az ágyra.
-Köszönöm!-egy másodperces mosolyt húztam a számra,majd el is tüntettem.
-Máskor majd meghálálhatod!-kacsintott.
Már vagy 2 perce beszél valamit,de hallójárataim minta bedugultak volna,és csak a szájára,szemeire,arcára tudtam koncentrálni.
-Tetszik amit látsz?-egy kaján vigyor terült szét az arcán.Szégyenemben köhintettem egyet,és elfordítottam a fejem.Fejemet még a paradicsom is megirigyelné ha látná milyen vörös lett a fejem.-Ne pirulj bébi..-kezét az arcomra vezette,amitől kicsit összerezzentem.-Esetleg egy estére megkapsz ha jó leszel!-kuncogott fel.Én nekem szemeim kitágultak.Minden véleményem megváltozott róla.Justin egy önelégült,idióta....

Sziasztok íme az új rész!Remélem tetszik:)

10 komment + 3 feliratkozó után új rész:) 

B.U.É.K :)

Boldog újévet kívánok minden egyes blogger követőmnek,és olvasómnak.

És ne feledkezzetek meg a részekről se!+1 feliratkozó új rész:)